Utolsó gondolat

 

n

A napokban felerősödött bennem egy érzés, mégpedig az hogy minden apró lépés számít, amit megteszünk az úton. Jelen esetben a ma esti előadás egy aprócska cél, melynek utolsó darab puzzleje is lassan a helyére kerül, hogy teljessé válhasson a kép. Egy pillanatra megálltam az utolsó gyakorlás közben megpihenni egyet, és rájöttem pontosan ugyan így érzem magam belülről is. Egyre jobban fokozódik bennem az izgalom heve, hogy lassan indulni kell. A sok gyakorlás és készülődés után, felöltjük magunkra a hetek óta csinosítgatott fellépő ruhát és megélhetjük, megoszthatjuk másokkal is azt az örömöt, amit a tánc és az együtt eltöltött idő nyújt nekünk.  Várakozó, bizsergető izgalom tölti el a testemet ilyenkor.

 

b

 

ké

 

A színpadra érve teljes harci díszben, a zenét várva ez az érzés a tetőfokára hág. Amint elindul a zene, a fények felizzanak és megtesszük az első lépéseket a közönség felé. Egy pillanatra még körülnézek, s látom minden táncos izgatottan mosolyog, a kedves nézők árnyékát is fürkészem hogy vajon kik ülhetnek velem szemben, de aztán hirtelen csend lesz és én feloldódom.

"Sose figyelj a színpadra, Te csak táncolj!

Ha táncolsz,

A színpad figyelni fog Rád,

mert a színpad is te leszel!" 

(Gál István) 

 

2017.01.08.

Komáromi Alexandra