"A legrégebbi óind szövegekben, a Rig-véda mondakörben Visnu úgy jelenik meg, mint egy hatalmas isten, aki óriási három (tri) lépésével (gátu) kiterjeszti, megteremti a világot. Így széles lakóhelyet készített, s Manunak az első embernek adta a Földet megtelepedésre. Ezzel a tettével függ össze neve is, Visnu annyit jelent, hogy “Kiterjesztő”.
Az ősi indek és irániak gondolkodásában a “lépés” és a “terület” fogalma azonos fogalmi kört alkotott, melyet szemléletesen mutat egy ősi közös szavuk az óind: gátu (óiráni gáthu szó), amely még az i.e. I. évezred közepe táján is egyformán jelentett “lépés”-t, “járás”-t, “terület”-et és “hely”-et is. Ebből a szemléletből fakadt az az elképzelés is, amely szerint a “bejárással” az ember egy földterületet birtokba vett. Ezzel függ össze a települések alapításának az az ősi szertartása, amelynél az új település kijelölt határvonalait bejárták, és ezzel a területet mintegy birtokba vették. E képzetek alapján kézenfekfő volt az az elgondolás, hogy a világot teremtő Ég isten, az Égi atya terjesztette ki, (teremtette meg) lépéseivel a Földet az emberek számára." (Baktay Ervin: Indiai regék és mondák)
